Tulajdonképpen nem is tudom, minek írok róluk, hiszen egész életemben csak megtagadtak! Attól a pillanattól kezdve, amikor megszülettem... mintha ott sem lettem volna, ami azt illeti, ők felejtettek el megjelenni! A saját születésemen! Tudjátok, ők mindig valami szörnyűségre kényszerítettek, mint például: ocelotokkal kellett élnem, kertitörpének öltözve kellett díszelegnem a házunk előtt, mozdulatlanul! Még levegőt sem vehettem, annyira rossz volt, majdnem megfulladtam! Ráadásul amikor apám hazaállított egy kutyával, melyet csak Egyetlen Fiamnak hívott, akkor végleg elkeseredtem... Senki sem szeretett, és ez borzasztó volt akkoriban! De MOST!... Hát, mit is mondhatnék még?..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.