Áá, Örülök, hogy beugrottatok! Mivel észrevehettétek, egyre ritkábban írok, ezért elnézést kérek! Én is öregszem, elfoglalt vagyok, és hát az ötletek sem jönnek. Ezért alkottam meg az ÖtletInátort! Bizony, egy kis programozás, barkácsbolt, szeméttelepen turkálás, pár órányi szerelés, 2 grillezett sajtos szendvics, 3 üveg szóda, kis délutáni szundi, és már el is készült. Csak utána rájöttem, hogy nem jól raktam össze valamit, és kezdhettem elölről, ámde időközbe kifogyott a sajt, és másodszorra már pizzát kellett rendelnem, ami szintén hosszadalmas folyamat volt. Jaj, a hosszadalmas folyamatok, eszembe juttatja azt amikor randevút kértem az én Charlene-omtól. Csaknem 3 napon át készülődtem mire, minden tökéletesen összejött, és a végén, amikor eljutottam addig, hogy fölhívjam, mi történt? Rájöttem, hogy még nem találták fel a telefont, szóval képzelhetitek szervezhettem át az eeegééészet. Nah de 100 szónak is nézzük csak 3...4+5... sinusz 56....cosinus sinusz, tangens 3,14.... 1 a vége, kipróbáltam a találmányom! Úgy terveztem, hogy beírok pár szót csak úgy, és abból kidob egy ötletet. Beírtam a következő szavakat: hal, papír, blog, tojás, tészta, krumpli, tej (az utóbbi 3 azért, mert véletlen a bevásárló listámat kezdtem beleírni ) majd ezeker után nyomtam egy entert és kidobta, hogy: Hapajáztplij! Hapajáztplij? Milyen szó ez? Hapajáztplij inátor? Nem hangzik rosszul, már csak valami funkciót kéne adni neki. Lehet, hogy építek arra is egy gépet. Nézzük csak, van itthon sajt?

Ahogy mondjátok! Mostanság kezdek kifogyni az ötletekből, mondhatnám alkotói válságban vagyok, ha alkotó lennék. Nos, e probléma orvosolására megalkottam, pontosabban megalapítottam az InátorIskolát. E intézménybe, olyan emberek jelentkezését várom, akiknek vannak ötletei ilyen téren. Azokat is be lehet adni, én megvizsgálom, és ha jó, akkor fizetek értük, nem sokat, de fizetek. És miért iskola? Hát én sem tudom, jól hangzik, neeeEEEm? Remélem sokat fognak jelentkezni, sok pénzt öltem bele, és még több volt a macera vele, papírokat inzétni, épületet keresni, meg ilyenek, szóval elment vele pár délelöttöm, és ezért nem írtam ilyen sokáig. Ígérem amint lesz egy kis szabad időm írni fogok, de most megyek bejegyeztetem az InátorIskolát és fölveszem a szignálját!

Nos... igen kedves olvasók! *HÁPCIIIIII* Feltáláltam a nátha...*köhög*nátha... szóval látjátok a nevét. Pár napja elkaptam valami nyavalyát, és azóta gyűröm az ágyat. ÉÉÉÉS mivel alapból is sok szabadidőm van, gondoltam, miért csak én szenvedjek, feltáltam ezt a szerkezetet, ami a nátha tüneteit sugározza rá a célpontra. A célpontnak mindössze annyi a dolga, hogy megveszi ezt a kis szerekezetet, felrősíti a csuklójára és bekapcsolja. Mindössze már csak egy jó nevet és egy szlogent kell találnom neki, aminke hallatán a sok marha megveszi! De mi is legyen a neve? Hmm... Talán:"Vegye meg ezt! Ez tutira nem náthanátor!" NaaaAAAAaah?? Tetsziiiikk? Nem? Sejtettem... jártam ugyan fél évig marketing szakra, de kirúgtak... Olyan jó lenne eladni, bosszút álhatnék azokon, akik kiskoromba bántottak, és elhihetitek, hogy nincsenek kevesen! Amikor a kis Heinz beteg volt, a többi gyerek mind kinn focizhatott, amíg én ittam az orvos által előírt jaktejet bivalyszarvreszelékkel, fúúúúúj de pocsék íze volt, igaz a doki is fúrcsa kinézetű volt és akkoriban inkább sámánnnak mint orvosnak hívták őket, de ez lényegtelen! Szóval el tudjátok képzelni milyen rossz volt látni, ahogy a többiek kint fociznak? Nagyon rossz volt! De ígérem még bosszút állok, de nem most! Most megyek, veszek egy forró fürdőt, beveszek pár doboz gyógyszert és ledőlök! De ne feledjétek, Dr. Heinz Doofen*köhöööög* shmirtz visszatér!

Pontosan. Feltaláltam, az új Blog ÍRÓ inátort. Az ok: nagyon fárasztó volt itt görnyedni a gép elött és blogot írni, pláne az újjaim is elfáradtak! ÍGy gondoltam megalkotom, leprogramozom, megmarketingelem, kidizájnolom és arusítani kezdem ezt a szerkezetet. Beleprogramosztam az össze szót, nyelvtant, melléknévi igenevet, ragokat és egy élő magyartanárt. Így a következő pár sort a gép fogja írni:
Üdvözletem! Ez itt a Blog ÍRÓ inátor 1.00-ás verziója. A Magyar nyelv szabályainak megfelelően fogok gépelni. Programozóm, feltalálom a nagyszerű Doofenshmirtz maga ellenőrzött így nem vétek egfy hibásxbj hibáávojkáfb hibáásdvh hiát *géphang: javítás sikeretelen*. Új mondat: Szókincsem több ezer szóbol áll, ennek köszönhetően macska egér zokni hülye fiziokémia hajó papagály gellért dió elefánt *üzemzavar-üzemzavar* *robbanás*
Itt újra Dr. D, Hát ez egyáltalán me úgy jött össze ahogy terveztem! Jöhet a 2.00-ás verzió. Bár sejtettem, hogy ez lesz az iskolában sem ment a programozás, ugyanis nem is votl! De techinkából nagyon jó voltam. Látnátok kellene milyen szép kis köténykéket vartam. Tudjátok mit? Megyek most is varrok egyet, aztán sütök valami süteményt!
 

Gondolom tudjátok milyen érzés, amikor az ember fia takarítás közben rátalál a régebbi találmányaira. Bizony, kedves olvasók, nekem is kicsordul a könnyem, akár csak akkor, amikor a havi villanyszámla megjön! Szóval, az jutott nekem eszembe, hogy ez a mondat olyan magyartalan volt. Tehát, arra gondoltam, hogy ezeket a régi találményokat, milyen jó lenne ezeket a régi gépeket valahogy újjá, újra használhatóvá varázsolni. Ezért találtam ki, hogy megalkotom az Inátor újító-inátort! És egyszerűen működik: meg kell nyomni ezt a piros gombot, meg kell húzni ezt a 2kart, de maximum 1másodpercen belül be kell írni azt a 24 jegyű titkos kódot, amit csak úgy a poén kedvéért megadtam. Végül az egész gépet, el kell forgatni 34,56°-al, és gyorsan átfesteni kékre. Jó, egyszerűbb lehetne, de abban semmi vicces nem lenne. Erről mindig eszembe jut, amikor kicsiként édesanyám a boltba küldött, hogy vásároljak valamit, hogy mit azt persze nem mondta meg, így amit hazavittem vagy jó volt, vagy nem. Többségébe nem!
Kipróbálni még nem tudtam az új találmányom, hiszen valamelyik lépest mindig elrontom. Megyek és próbálkozok tovább!
 

Egy újabb zseniális találmányomról van szó! A minap épp hagymát szeleteltem az ebédhez, csak hogy a hagyma nagyon csípte a szemem és ettől könnyezett, aminek következtében néha meg akartam törölni, a gond csak az volt, hogy a hagymás kezemmel nyúltam a szemebe, amitől csak mégjobban könnyezett; erről eszembe jut egy történet is! Amikor még egész kis gyerek voltam, egyszer odamentem a mamámhoz, és kértem tőle egy szendvicset, ugyanis éhes voltam, de ő csak egy cipőpasztát adott, így azzal kellett valamit kezdenem! Zseniális feltátló agyam már akkor is megvolt, így hát a cipőkrém, egy rongy és némi alkatrész segítségével megalkottam a cipőfényezőinátort! És hogy ez a történet, most hogyan illik ide? Hát abszuldt sehogy, de az mindegy. Szóval a találmányom! Ez a találmány, egy olyan rádiógamma sugarat bocsájt ki, ami megakadályozza, hogy a hagyma csípje az emberi szemet! És egyszerű is kezelni, mindössze használat elött 12 órával be kell dugni a konnektorba, és hagyni kell amíg föltöltődik! Mellékhatásai vannak persze, mint hajhullás, pofaszakáll, nagy orr, kócos haj, de ez mellékes (ezért is mellékhatás)!

Igen! Én Dr. Heinz Doofenshmirtz megalkottam a www.doofenshmirtz.blog.hu-inátort! hogy mire? hát azt még nem találtam ki, de Kacsacsőrű Kerrynek még biztos NINCS ilyen! Aztán majd csak kezdek ezzel is valamit, például leírom a találmányaimat, vagy a zseniálisan gonosz ötleteimet, vagy példának okáért sütemény recepteket! De a világnak meg kell ismernie gonosz elmém! Kövessétek hát nyomon, vagy ha nem, akkor... nos hát akkor... még nem tudom mi lesz, de addig kitalálok valamit! ÉS ne feledjétek, a kacsacsőrű ügynökök kegyetlenek, és mindig betörik az ajtómat!